A Margit-híd budai hídfőjétől indultam el a Margit körúton, bár a régi leírás szerint Mártírok útján kellett volna, de azt sehogy sem találtam a térképen, így maradtam az főúton. Valószínűsítem, hogy régen így hívták a körutat. Onnan a Margit utcába mentem és kevéske séta után a Mecset utcába fordultam. Meg kell mondjam ez a környék nem éppen bizalomgerjesztő, ahhoz képest hogy ez már a Rózsa-domb. Az épületek lerobbantak, a vakolat mállik, szóval Budapest nem épp legszebb városrésze, de ezért kíváncsian mentem tovább.
Az utca közepe táján bal oldalt egy teraszos rózsakert töri meg a sivárságot a szűk utcában. és mellette széles kőlépcső vezet fel bal felé. A rózsák gyönyörűen nyíltak amikor ott jártam és nagyon jó illatuk volt. Ezeknek a virágoknak különleges története van, ami szorosan kötődik a türbe emlékéhez. Több lépcsősor vezet felfelé, majd a tetőn egy elkerített területet találunk, ami a látottak alapján szebb napokat is megélt már. Előtte egy bronz szobor, amely magát Gül babát ábrázolja. Ez már a türbe.
A kis kert története legendás és egyben szomorú. A mohácsi vész után a törökök elfoglalták Budát. Gül baba egy igen fontos vezetője volt a török seregnek, egy muszlim harcos szerzetes, aki itt lelte halálát 1542-ben. Szulejmán szultán nagy tiszteletben tartotta Gül babát és díszes temetést rendezett számára. A türbét 1543 és -48 között emelték sírja fölé és Gül baba kedvenc virágaival a rózsákkal ültette tele. A türbe a tér közepén áll, nem túl nagy 8 szögletű épület tipikus török motívumokkal. Körülötte oszlopsorok, amelynek szintén különleges története van. A türbe mögött a teraszról gyönyörű kilátás nyílik Budára, a kertben pedig elszúrtan padok vannak elhelyezve, hogy megpihenhessen a fáradt vándor aki ide betér.
A türbe a mai napig Európa egyetlen és egyben legfontosabb iszlám zarándokhelye. Éppen ezért a törökök gondosan ápolják és időről időre felújítják. Bárki számára nyitott és szabad a bejárás. A türbét is meg lehet nézni belülről, ahol stilizáltan megtalálható Gül baba sírhelye, egy nagy díszes, festett fakoporsóval és turbánnal, letakarva díszes takaróval és gyönyörű keleti szőnyegekkel körülvéve. Állítólag a háborús évek után a legutóbbi felújításkor az alapokat is kicserélték és megtalálták Gül baba maradványait, amit aztán háborítatlanul vissza temettek.
A történelem viharai és az idő változásai nem kímélték a türbét, ezért csoda, hogy még a mai napig áll. 1690-ben a törökök kivonulása után jezsuita kápolnává alakították, kissé át is építették. 1790 után a jezsuita rend feloszlott, a területet pedig megvette egy nemes ember, aki csellel jutott hozzá és a tiltások ellenére egy nyári palotát építettet a türbe köré elzárva ezzel a zarándokok útját, és a türbe a díszkert részévé vált. A II. világháborúban a nyári palotát lebombázták, szinte semmi nem maradt belőle és mégis ennek köszönhetően menekült meg a türbe. Ha nem építették volna köré a kertet, valószínűleg a türbe nem érte volna meg a ma kort. A panoráma kilátást biztosító terasz az oszlopsorral a palota kertjének maradványa.
Ma látható formáját 1962-ben nyerte el és azóta érintetlen. Pár évente felújítják hol a magyarok, hol a törökök. Jelenleg is tervben van egy közös felújítási projekt, amely a türbét és a teljes kertet is restaurálná és az eredeti állapotok visszaépítését célozná. Ez a hely a Magyar történelem fontos pontját jelenti és egyben a Török történelemét is.
Az út további része visszavezet a városba. A Türbetér nevű kis közön keresztül megyünk az Apostol utca felé, majd a Bolyai utcába, onnan pedig a Szemlő-hegy felé vezető Szemlő-hegyi utcába. Itt kellett volna találnom egy kilátó tornyot, de sajnos már nem ott van és nem így hívják, ahogy a könyv szerint írva van. Nem messze tőle viszont ott van a József-hegyi kilátó nem túl jó állapotban, összefirkálva, így ezzel kárpótoltam magam.
A séta vége a Duna partra vezet a Csejtei, a Puszteszeri és a Szépvölgyi úton keresztül. Összegezve a türbe szép volt és a kilátás is nagyon tetszett. Budapest rejtett kincses ládikája ez. Azt viszont sajnálom hogy a Szemlő-hegyen lévő kilátó már nem ugyanazt adta, amit a könyv ígért. Sajnos a városi züllés és rombolás értéktelenné tette ezt a szép helyet. Ettől függetlenül érdemesnek tartom egy sétára, talán így mások is jobban fogják értékelni s visszakaphatja elveszett hírnevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése