2. séta: Fenyőgyöngye - Glück Frigyes út - Árpádkilátó - Fenyőgyöngye

1981

"Jelzés: K, majd Z
Táv: 2km
Idő: 40p

Fenyőgyöngyéig az Árpád fejedelem útról - az Újlaki templomtól - induló 65-ös busszal megyünk föl. Balra, DNy felé indulunk el a K jelzésen, a Glück frigyes úton; a sétaút névadójának kezdeményezésére épült a két világháború között a János-hegyi és a Látó-hegyi kilátó. Az erdei út tisztásán találjuk az Árpád kilátó kőépületét, ahonnan a főváros központi részére nyílik kilátás. A kilátótól a K, majd a Z jelzésen megyünk vissza a Fenyő gyöngyéhez, ahol jó vendéglőt találunk."

2016

Az idő előrehaladtával sok minden változik és azt gondolnánk, hogy talán a Templomok ez alól kivételek, de nem. A régebben Újlaki templom névre hallgató templomot ma már Újlak Sarlós Boldogasszony Plébániatemplomnk hívják. A templom melletti buszpályaudvarról, indul a 65-ös, illetve a 65A jelzésű autóbusz. (Menetrend)

Hamar felérünk a Fenyőgyöngye megállóhoz, ahonnan az út túloldalán található erdőszéli turista tájékoztató táblától indulunk balra fel a K jelzésen. (Térkép)

Végig a K jelzést követve a Glück Frigyes nevét viselő, nagyon kellemes, nem meredek, jól járható, helyenként köves ösvényen jutunk el az Árpád kilátóhoz. A tisztásnak már nyoma sincs, fákkal sűrűn benőtt út vezet a sziklakövekből felépített romos várra emlékeztető Árpád kilátóhoz. 

Innen gyönyörű kilátás nyílik a város középső részére és a Duna egy részére. A kilátó kövein ottjártamkor gyíkok napoztak, a kilátó mellett pedig egy szépen kialakított tűzrakóhelyen éppen sütögettek. A kilátónak van tetővel ellátott, esőbeállós része is, így menedékül is szolgálhat, ha rosszra fordulna az idő és a közelben vagyunk. Az építményen elhelyezett tábla szerint 1929-ben építették Glück frigyes kezdeményezésére.

Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátótól balra-fel (a kilátóból kilépve) a Z jelzésen indulhatunk tovább, mely hamarosan a K jelzésbe fog futni, amin korábban jöttünk, így ugyanezen az útvonalon visszatérhetünk a Fenyőgyöngye megállóhoz. A megálló mögött találjuk meg a mai napig üzemelő Fenyő Gyöngye Éttermet, ahol kellemes környezetben költhetjük el az ebédünket.

1. séta: Rózsadomb - Gül Baba türbéje - Szemlő-hegy - Szépvölgyi út

A könyv egy nagyon könnyű városi sétával indít. Jelöletlen úton vezet végig, ami kb. 2,5 km. és könnyű 1 órás kikapcsolódás. Városi embernek való, de nagyon sok nyitottságot igényel nem csak lelkiekben. Ez a túra a régi török uralta Buda világába kalauzol el, és az azóta átalakult városképet is érdemes megfigyelni. A modern épületek között még akad jó pár kicsit elhagyatottnak tűnő, de nagyon ikonikus épület.

A Margit-híd budai hídfőjétől indultam el a Margit körúton, bár a régi leírás szerint Mártírok útján kellett volna, de azt sehogy sem találtam a térképen, így maradtam az főúton. Valószínűsítem, hogy régen így hívták a körutat. Onnan a Margit utcába mentem és kevéske séta után a Mecset utcába fordultam. Meg kell mondjam ez a környék nem éppen bizalomgerjesztő, ahhoz képest hogy ez már a Rózsa-domb. Az épületek lerobbantak, a vakolat mállik, szóval Budapest nem épp legszebb városrésze, de ezért kíváncsian mentem tovább.
Az utca közepe táján bal oldalt egy teraszos rózsakert töri meg a sivárságot a szűk utcában. és mellette széles kőlépcső vezet fel bal felé. A rózsák gyönyörűen nyíltak amikor ott jártam és nagyon jó illatuk volt. Ezeknek a virágoknak különleges története van, ami szorosan kötődik a türbe emlékéhez. Több lépcsősor vezet felfelé, majd a tetőn egy elkerített területet találunk, ami a látottak alapján szebb napokat is megélt már. Előtte egy bronz szobor, amely magát Gül babát ábrázolja. Ez már a türbe.

A kis kert története legendás és egyben szomorú. A mohácsi vész után a törökök elfoglalták Budát. Gül baba egy igen fontos vezetője volt a török seregnek, egy muszlim harcos szerzetes, aki itt lelte halálát  1542-ben. Szulejmán szultán nagy tiszteletben tartotta Gül babát és díszes temetést rendezett számára. A türbét 1543 és -48 között emelték sírja fölé és Gül baba kedvenc virágaival a rózsákkal ültette tele.  A türbe a tér közepén áll, nem túl nagy 8 szögletű épület tipikus török motívumokkal. Körülötte oszlopsorok, amelynek szintén különleges története van. A türbe mögött a teraszról gyönyörű kilátás nyílik Budára, a kertben pedig elszúrtan padok vannak elhelyezve, hogy megpihenhessen a fáradt vándor aki ide betér.

A türbe a mai napig Európa egyetlen és egyben legfontosabb iszlám zarándokhelye. Éppen ezért a törökök gondosan ápolják és időről időre felújítják. Bárki számára nyitott és szabad a bejárás. A türbét is meg lehet nézni belülről, ahol stilizáltan megtalálható Gül baba sírhelye, egy nagy díszes, festett fakoporsóval és turbánnal, letakarva díszes takaróval és gyönyörű keleti szőnyegekkel körülvéve. Állítólag a háborús évek után a legutóbbi felújításkor az alapokat is kicserélték és megtalálták Gül baba maradványait, amit aztán háborítatlanul vissza temettek.

A történelem viharai és az idő változásai nem kímélték a türbét, ezért csoda, hogy még a mai napig áll. 1690-ben a törökök kivonulása után jezsuita kápolnává alakították, kissé át is építették. 1790 után a jezsuita rend feloszlott, a területet pedig megvette egy nemes ember, aki csellel jutott hozzá és a tiltások ellenére egy nyári palotát építettet a türbe köré elzárva ezzel a zarándokok útját, és a türbe a díszkert részévé vált. A II. világháborúban a nyári palotát lebombázták, szinte semmi nem maradt belőle és mégis ennek köszönhetően menekült meg a türbe. Ha nem építették volna köré a kertet, valószínűleg a türbe nem érte volna meg a ma kort. A panoráma kilátást biztosító terasz az oszlopsorral a palota kertjének maradványa.

Ma látható formáját 1962-ben nyerte el és azóta érintetlen. Pár évente felújítják hol a magyarok, hol a törökök. Jelenleg is tervben van egy közös felújítási projekt, amely a türbét és a teljes kertet is restaurálná és az eredeti állapotok visszaépítését célozná. Ez a hely a Magyar történelem fontos pontját jelenti és egyben a Török történelemét is.

Az út további része visszavezet a városba. A Türbetér nevű kis közön keresztül megyünk az Apostol utca felé, majd a Bolyai utcába, onnan pedig a Szemlő-hegy felé vezető Szemlő-hegyi utcába. Itt kellett volna találnom egy kilátó tornyot, de sajnos már nem ott van és nem így hívják, ahogy a könyv szerint írva van. Nem messze tőle viszont ott van a József-hegyi kilátó nem túl jó állapotban, összefirkálva, így ezzel kárpótoltam magam.

A séta vége a Duna partra vezet a Csejtei, a Puszteszeri és a  Szépvölgyi úton keresztül. Összegezve a türbe szép volt és a kilátás is nagyon tetszett. Budapest rejtett kincses ládikája ez. Azt viszont sajnálom hogy a Szemlő-hegyen lévő kilátó már nem ugyanazt adta, amit a könyv ígért. Sajnos a városi züllés és rombolás értéktelenné tette ezt a szép helyet. Ettől függetlenül érdemesnek tartom egy sétára, talán így mások is jobban fogják értékelni s visszakaphatja elveszett hírnevét.

Bevezetés

Emlékszem, hogy a 80-as évek végén 90-es évek elején rengeteget kirándultunk a családdal, és az iskolával is. Általában az ország keleti régiója volt számomra a könnyen elérhető, mivel Hatvanban laktam. A Mátra és a Kékes alap volt, de a rövidebb közelebbi túrák is gyakoriak voltak. Gyerekkorom minden kirándulása és túrája örömet és élményeket adott nekem, amik az életem fontos részévé váltak. A természet közelsége, mindig emlékeztetett arra, hogy ember vagyok és esendő, amit a városok urbán világa hajlamos a mindennapi kényelemmel elfeledtetni velünk.
De ahogy véget ért a gyerekkorom és elkezdődött a felnőtt élet, a kirándulások és a túrák is elmaradoztak. Elköltöztem egy másik városba, idegen helyre. A munka és a mindennapok miatt nem maradt idő a kirándulásra, sőt eszembe sem jutott, de éreztem hogy valami hiányzik az életemből, csak nem jöttem rá, hogy mi. Külföldön sokat jártam, tengerpartokon, városokban és rájöttem, hogy miközben idegen országok világában gyönyörködöm, a sajátomról vajmi keveset tudok.
Pár hónappal ezelőtt egy lomtakarítás alkalmával kezembe akadt egy nagyon régi könyv, ami nagyjából egy idős velem. A címe: Magyarországi Kirándulások. Belelapoztam és rögtön emlékeket juttatott az eszembe, hogy merre jártam, miket láttam és hogy mennyire hiányzik hogy újra a természetet járjam azokkal, akik fontosak nekem.

Magyarországi kirándulások

A könyv 1981-es kiadású és Magyarország összes fontosabb kiránduló helyét tartalmazza séta és túra leírásokkal, ami persze azóta már egy kicsit megkopott, de annál érdekesebben hat, hogy mennyit változott azóta az erdők világa. A könyvet lapozva elhatározásra jutottam, hogy felelevenítem és végigjárom a könyvben leírt túraleírásokat és blogot vezetek az élményekről itt, ezeken az oldalakon. Mivel nem vagyok nagy fotós, azt nem ígérem, hogy mindent képekkel dokumentálok, inkább az írásra hagyatkozom, de persze ha tudok képeket is fogok hozni.
A könyv 36 tájegységet dolgoz fel és szeretném ha sikerülne végigjárnom legalább egy részét, talán hosszú évek alatt. Éppen ezért ez a balog nem lesz napi vagy heti frissítésű, nem fogok azon görcsölni hogy milyen posztokat hozzak Nektek, kedves olvasók. De megköszönöm, ha követtek és néhány kedves szóval jutalmazzátok törekvésemet.

Kívánom, hogy mindannyian találjátok meg a magatok kihívását, ami örömet és elégedettséget ad nektek a mindennapok egyformaságában.